Könnyed, nagyon olvasmányos stílusban megírt regény, ami az élet nagy kérdéseit feszegeti.. Van-e élet a halál után, megváltoztatható-e a végzetün? Azt is írhatnám akár róla, hogy nagyon közhelyes könyv, de ugyanakkor mit tudnánk kezdeni ezzel az életnek nevezett fájdalamasan szép valamivel közhelyek nélkül?
Pár idézetet kiírtam a könyvből, ami nagyon megfogott:
Nélküle nem vagy más, csak puszta várakozás. Mert miatta gyorsabban
élsz, erősebben élsz. Megrészegülsz , függésbe kerülsz az érzéstől, hogy
kiegészítitek egymást. Mert a lelked mélyén mindig erre vágytál.
Vérátömlesztésre, szívátültetésre…
*
Kettesben talán sokkal lassabban halad az ember, de sokkal messzebbre jut.
*
Az élet megéri, hogy végigéljék, hogy újjá lehet születni a szenvedés által.
Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat…
*
Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat…
Neked most az utolsót javaslom nagyon. <3
VálaszTörlés